Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz felvezetni a mai témát, mert a bejegyzés olvasmányos része szinte pillanatok alatt elkészült. Mondhatnám azt is, hogy már régóta érlelődtek azok a gondolatok, amik ma végérvényesen kikívánkoztak belőlem: lesz itt szó terméktesztelésről, cégekkel való együttműködésről, cicaharcokról és kiábrándultságról, vagy ha úgy tetszik, a valódi #bloggerlife-ról.Szerintem a legjobb, ha rögtön a dolgok közepébe vágunk.
------------------------------------
„TERMÉKTESZTELÉS”
------------------------------------
Valószínűleg sem a bloggereknek, sem az olvasóknak nem fogok újat mondani azzal, hogy a
Legtöbbször és
tévesen, hiszen az a termék, ami a bloggerek kezébe kerül,
már nem teszttermék, hanem egy olyan darab, ami kint van az üzletek
polcain, vagy épp a napokon belül történő bevezetésére vár.
Hogy mennyire hiteles a továbbiakban az a lány, aki saját maga
sincs tisztában azzal, hogy az üzleti célra kapott terméke nem
egyenlő egy teszttermékkel, mindenki döntse el maga.
-------------------------
A CÉGEK ÉS ÉN
--------------------------
Ha nem csal az emlékezetem, én még nem beszéltem nektek nyíltan és őszintén a cégekkel való kapcsolatomról és tapasztalataimról, úgyhogy épp itt az ideje, hogy állást foglaljak az ügyben.
A nagyágyúkkal való
együttműködést nem feltétlenül tartom
az ördögtől való dolognak, hiszen egy naprakész és
tájékozott blogger a jól bevált piperéin túl igyekszik az
újdonságokat is megmutatni az olvasóinak. Ehhez pénz kell, nem kevés
pénz, így a blogger
előtt két út marad: vagy a weblapjára költi a fél havi fizetését,
vagy elfogadja a cégek megkeresését.
Juttatásokról,
anyagiakról, a szerződések részleteiről nyilván nem fogok
beszélni senkinek, de azt nem titkolom, hogy a blogom
önellátó, és inkább pluszban van, mint mínuszban. Az online ténykedésemnek köszönhetően van egy online marketinges másodállásom, piperék
közül pedig tényleg csak a must have darabokra költök, de azokra sem kellene, mert így is
annyi van belőlük, hogy hamarabb romlanak rám, mint hogy elhasználnám őket.
Nyilván vannak közöttünk olyan lányok is, akiknek a blogjuk a főállásuk, de nekem ez csupán a hobbim. Egy olyan hobbi, amit alig több, mint két éve űzök.
-------------------------------------------------------------------
"TESZTELÉSRE KAPTAM" VS. CICAHARCOK
-------------------------------------------------------------------
Közületek most nyilván többen is a szívetekhez kaptok, hogy ha ez így van, miért nem virít minden egyes bejegyzés elején/közepén/végén ott, hogy „tesztelésre kaptam”.
Egyrészt, mert senkit
sem szeretnék befolyásolni. Általános jelenség, hogy ha
valaki meglátja a „tesztelésre kaptam” szókapcsolatot egy
bejegyzésben, azonnal továbbgörget. Ennek oka az a néhány
blogger, akik minden nap a legújabb kedvenceiket mutatják be az
olvasóiknak (tudjátok, az olyanok, akik egyik nap kijelentik, hogy a kedvenc márkájuk a filléres XY, másnapra viszont a méregdrága Z-re váltanak, mert az nagyobb, csicsásabb, és értékesebb csomagot postázott nekik). Az én véleményem nem eladó, ha valami nem tetszik, egyszerűen nem írok róla. Emiatt lehet, hogy úgy tűnik, hogy mindenről csak jó véleménnyel vagyok, de higgyétek el, ez nem így van. Arról írok jót, ami jó. Ami nem jó, arról meg nem írok.
Az olyan cégekkel, akik "minél pozitívabb véleményt" várnak egy 500 forintos tusfürdőről, szóba sem állok, és nem a termék értéke miatt nem, hanem a számomra kicsit sem pozitív attitűdjeik miatt.
Azzal a céggel és cégvezetővel is rövidre zártam a kapcsolatom, aki a vállalat működését bemutató személyes megbeszélésünk után privát programra invitált a privát lakására. Merthogy ilyen is van, ilyen a valódi #bloggerlife.
Másodsorban tudni kell,
hogy a bloggerinák legtöbbje – nyugodtan
javítsatok ki, ha tévedek – rettentően felszínes,
álszent és irigy. Sokan amint meglátják a „tesztelésre
érkezett” kulcsszavakat egy posztban, azonnal furkálódásba,
áskálódásba kezdenek és irigykednek, hogy miért nem őket keresték meg. A cicaharcok mostanában szinte
mindennaposak az itthoni blogvilágban, én pedig ebből köszönöm
szépen, de nem kérek. Tőlem ne irigyeljen senki egy 3-4 ezer
forintos alapozót, hiszen megdolgozom érte, és meg tudnám venni
magamnak is, ha akarnám.
Harmadrészt pedig - mint ahogyan azt már korábban említettem -, tesztelésre nem kapok semmit, max. a szerződésem részeként.
--------------------------------------------------------------------------------------------
HOGY MIÉRT NEM TARTOK EGY GIGANTIKUS BLOGSALE-T?
--------------------------------------------------------------------------------------------
A válasz egyszerű: a blogvilág legpofátlanabb dolgának tartom, amikor a bloggerek egyik nap áradoznak egy kozmetikum világmegváltó képességeiről, két hét múlva meg pénzzé teszik ugyanazt a darabot, amit állítólag hónapokon át "teszteltek" olyan címkével ellátva, hogy "kétszer swatcholt". Két éve vezetem az oldalam, de még én is észreveszem ezeket a kínos bakikat.
-------------------------------------------------------
HOGY MINDEZT MIÉRT ÍRTAM LE?
-------------------------------------------------------
Mert megkedveltem a blogom és az olvasóim, ugyanakkor kiábrándultam abból, ami a színfalak mögött zajlik.
A blogom hamarosan két és fél éves lesz. Tőlem időt és energiát vesz el (ez nyilván édes teher, a blognál sokkal haszontalanabb dolgokkal is elüthetném az időm), miközben hasznom is származik belőle.
Válaszút elé kerültem: maradhatok továbbra is picike blog, picike látogatottsággal, kiszámíthatatlan időközönként megjelenő, kiszámíthatatlan tartalmú bejegyzésekkel, de kiaknázom az online világ nyújtotta üzleti lehetőségeket is.
Jelenleg még gondolkodom a "hogyan tovább"-on.
Mindenesetre tegnap nagytakarítást tartottam, és leiratkoztam néhány olyan blogról, amiket korábban nagyon szerettem.
Biztos, hogy én is változtam, de tény, hogy ők is. Hogy ki milyen irányba? Azt az olvasók úgyis eldöntik.
Ti milyen irányt látnátok szívesen?
Melyik bejegyzéstípusokat kedvelitek a leginkább?
Melyik bejegyzéstípusokat kedvelitek a leginkább?
41 megjegyzés